Szex, szerelem, barbárság: a fogyasztható szerelemről

...és én meg nem tudta-eddig-hogy mitől hányok, mint a lakodalmas kutya.... Hát ettől a képtől...és írástól...sugar baby!

"egyidejűleg tagadják, hogy bármi különbség lenne a szexuális szolgáltatás és mondjuk a kefirgyártás között" Hát nem mindegy, hogy kefir-celünk vagy kufir-colunk.

Nem bírják megunni, hogy az ellenfelükre rákennek valamit esetünkben azt hogy " a női munkavállalást át lehet értelmezni a gondoskodás keretében, azzal, hogy a nő kizárólagos feladata a gondoskodás és a reprodukció, és nincs helye a köztérben. " Aztán elmagyarázzák, hogy ez miért nem jó. Aztán egy elegáns lendülettel átugrott a sikamlós részre a prostitúcióra. Nem tudom, hogy a politizáló nőt is egyfajta prostituáltnak nézi (némi joggal)?

Csak összehasonlításképp: "A századfordulóra sok vidéken általános gyakorlattá vált, hogy a szegényebb családok leányai férjhez menetelükig elszegődtek házicselédnek a közeli városba vagy a fővárosba. Először többnyire 14-16 éves kor körül álltak szolgálatba a stafírung összegyűjtése céljával. (...) Kiszolgáltatottságuk következtében gyakran váltak a család férfitagjainak, leginkább a felnőtt fiúknak a szexuális eszközévé. A viktoriánus prüdéria viszonyai közepette sem volt ritka, hogy a cselédválasztás során az anya számolt kamaszfia feltámadó szexuális érdeklődésével. Hogy megóvja őt a prostituáltakkal való érintkezés veszélyeitől, vonzó külsejű és készségesnek ígérkező lányt igyekezett a házba venni. Noha a kor "hivatalos" erkölcsi normái elítéltek minden házasságon kívüli szexuális kapcsolatot, mégis többnyire elnézően vették tudomásul, ha az alá-fölérendeltségi viszonyban állók, például gazda és cseléd, gazdatiszt és majorsági lányok között jött létre. Az elnézés persze elsősorban a hatalomban lévő férfiakat illette, de az ilyen viszonyból teherbe esett lánnyal is toleránsabb volt valamelyest a közvélemény, mint ha szabad választás alapján folytatott szexuális kapcsolatot. A férfitól – vagy ha az még nem rendelkezett önálló keresettel, a családjától – ilyenkor elvárták, hogy legalább minimális szinten gondoskodjon a „zabigyerekről”, például fizesse a dajkaságba adott csecsemő tartási költségeit. A cselédlányok tömegei képezték a prostitúció fő tartalékát is. A nagyvárosba cselédkedni érkező, az új körülmények között teljesen tájékozatlan falusi lányok könnyen kerültek hivatásos kerítők, leánykereskedők keze közé. Az I. világháború előtti években a fővárosban a nyilvántartott prostituáltak kétharmada hosszabb-rövidebb ideig cseléd volt előzőleg. Gyakran előfordult, hogy a – többnyire munkaadójuktól vagy főnöküktől – „megesett” lányok nem találtak alkalmazást a legális munkaerő-piacon." http://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/05/15/cseledek_748 A probléma lényege, hogy a nőknek a pénzrendszerben viszonylag gyenge a gazdasági erejük; vagy együtt futnak a férfiakkal (és általában lemaradnak); vagy a női mivoltukat próbálják gazdasági erőforrássá tenni. Erre két esély kínálkozik: szex vagy gyerekvállalás. Melyik ér többet? Nyilván a gyereknevelés gazdaságilag sokkal hasznosabb tevékenység, de mégsem fizetik meg. Marad a szex. Sok fiatal nő, aki ilyesmire adja a fejét, a cselédekhez hasonlóan stafírungra (lakásra) gyűjt, mert tudja, hogy a fizetéséből sose telne rá. A kurválkodás elleni leghasznosabb intézkedés ezért nyilvánvalóan az volna, ha a gyerekvállalás volna gazdaságilag annyira dotálva, hogy azt a nők komolyan vegyék. Tehát rendes fizetést kellene adni a gyereknevelésért, nem segélyt. Mégpedig konkrétan a prostitúció által veszélyeztetett korosztályt (18-30 évesek) kellene visszaterelni a gyerekszüléshez, vagyis a 18-30 évesek gyereknevelését fizetéssel jutalmazni. Ehhez persze komoly feltételek és garanciák kellenének, de valószínűleg óriási lenne a lemorzsolódás a húspiacról, és csak a legelszántabb repedtsarkúak tartanának ki a kurválkodás mellett. Csak hát persze a pénzvilág hatalmasainak ez nem éri meg (pontosabban csak hosszú távon érné meg, a következő nemzedék miatt, de az túl hosszú távú terv ahhoz, hogy törődjenek vele).